Az ébredéssel

Sok év után ma végre jól aludtam,
az álmaimban úgy öleltem át,
miként akartam én a vágyaimban
ölelni őt, akár folyót a nád.
 
Ma végre könnyeden borult az álom
lehunyt szememre, mint az áradat,
velem szaladt e tünde délibábon,
mi több, egész ma hajnalig maradt.
 
A vágy vadul körötte úgy fonódott,
akárha láva törne épp ki most,
szerelmem éppen éji nászba torkollt,
de lám, ütött a vekkeróra, kopp.
 
Így őrködünk az ébredéssel ketten
erényeid felett mi rendületlen.
 

Hozzászólások

hubart képe

Gyönyörű vers (Shakespeare-i szonett!) remek  mondanivalóval. A formát pedig tanítani lehetne. Gratulálok, Imre! 

 

Baranyi Imre képe

Igazán jólesik, kedves Ferenc!

Baranyi Imre

Csilla képe

Az a fránya vekker! :) Remek szonett, kedves Imre, gratulálok!
 

Baranyi Imre képe

Egyszer majd elfelejtem beállítani... :-)

Köszönöm, kedves Csilla!

Baranyi Imre

Kankalin képe

Nagyon szép a szonetted, ötletes is.

Örömmel olvastalak, szeretettel gratulálok, kedves Imre! :)