Borozgatok
Beküldte Baranyi Imre - 2022, május 9 - 20:32
A szél takarta méla alkonyok
mögött a csendes este kujtorog,
s amint a leple végre rám talál,
kezemben egy csiszolt boros pohár,
amelybe töltve csillanó nedűm
iszom, s legyűr megint a régi bűn,
de nem tudok feledni máshogyan,
azóta mindenem feléd rohan.
Azóta nem lelem nyugalmamat,
szerelmem édes ajkadon kutat,
viselhetetlen éjszakákon át,
utánad égek és iszom borát
a régi, szép szüretnek, hol veled
szerelmes éjen át ölelkezett
a lelkem egy darabja, s ott ragadt
a csillagülte őszi ég alatt.
Hozzászólások
hubart
2022, május 9 - 21:07
Permalink
Azt szeretem a verseidben,
Azt szeretem a verseidben, hogy igen változatos a téma, és gazdag a szókincsed. A ritmus kifogástalan, a rímeid most is szépek. Gratulálok!
Baranyi Imre
2022, május 10 - 11:02
Permalink
Köszönöm, igazán
Köszönöm, igazán megtisztelszőek ezek a sorok Tőled!
Baranyi Imre
hzsike
2022, május 10 - 16:37
Permalink
Ó, de gyönyörű!
Ó, de gyönyörű!
Igazi versélmény volt.
Szeretettel gratulálok, kedves Imre. :)
Baranyi Imre
2022, május 11 - 11:20
Permalink
Köszönöm, kedves Zsike!
Köszönöm, kedves Zsike!
Baranyi Imre