Dióhullás

Beküldte Csilla - 2018, szeptember 30 - 22:14
 
Már ködben ázik minden reggelente,
és barna héjú, nagy diók potyognak,
legtöbb belét a rothadás megette,
otthont kínálva férgeknek, molyoknak.
 
A fény erőtlen, halk színekbe fárad, 
hályogszemével hogy vehetne észre?
Riaszt a megkerülhetetlen bánat,
a száraz ágak lassú reszketése…
 
A harc, az élet, s mindaz, mit csodáltam,
gyermekké lesz, hogy önmagát felérje,
de béke jár a haldoklók nyomában,
s diókat dugdos mélyülő zsebébe.
 
 
 

Hozzászólások

hubart képe

hubart

2018, október 3 - 08:00

Szépen lüktető jambikus versed tökéletesen visszaadja  őszünk hangulatát. Szeretettel gratulálok, kedves Csilla!  

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2018, október 3 - 11:36

Kedves Csilla!

Remek vers, köszönöm.

Erzsike

Csilla képe

Csilla

2018, október 4 - 18:49

Köszönöm szépen mindkettőtök figyelmét és véleményét! :)

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Haász Irén képe

Haász Irén

2018, október 6 - 15:21

Gyönyörű.

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2018, október 6 - 18:02

Az ilyen vers gyógyító erejű!
Jobb mint a pirula!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Csilla

2018, október 15 - 14:24

Köszönöm mindkettőtöknek, Kata és Irénke! :)

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/