Egy mongúz

A végtelenből tűnt elő
sziszegve, mégis lustán
az óriási elnyelő
a mérhetetlen pusztán.
 
Tekergett szinte lázasan,
a prédáját keresve,
felém kanyargott untalan
kövér, sikamlós teste.
 
Remegve, némán álltam ott,
már-már halálra váltan,
esélyem ím, aligha volt,
csupán mérgére vártam.
 
Ám akkor ott a semmiből
egy mongúz lépett közbe,
vad villámként előretört,
rátámadott a szörnyre.
 
Nagy volt a harc a tág mezőn,
amint ők összecsaptak,
a fürge mongúz vakmerőn
leckét adott a nagynak.
 
Fáradt a kígyó, ámde még
sziszegve visszavágott,
kötözte volna száz sebét,
de hát olyat ki látott.
 
Megadta végül is magát,
nem én leszek ma étke,
egy mongúz ette már húsát
jóízűn estebédre.
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Nagyon jó vers, Imre, de egy kicsit erősebb befejezésre számítottam. 

Baranyi Imre képe

Igazad van, megpróbálok pofozni rajta...

Baranyi Imre

Csilla képe

:)

Soha nem tudhatjuk, hogy honnan érkezik váratlan segítség. Tetszett a vers, a vége is, habár ott a rímek szebben is csenghetnének. :)
 

Baranyi Imre képe

Kedves Csilla és Ferenc!

 

Köszönöm tanácsaitokat, remélem javult valamit a vége... :-)

Baranyi Imre

Csilla képe

Jobb! :)
 

hubart képe

Szerintem is. 

lnpeters képe

Nem tudom, milyen volt az előző változat. Én ezt most gazdag jelképvilágú, kiváló versnek látom.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Baranyi Imre képe

Megtisztelsz, kedves László!

Baranyi Imre

lnpeters képe

Te engem! Köszönöm, hogy olvashattam!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Judit képe

Jaj, nagyon átéltem az egészet. 


Baranyi Imre képe

Remélem, nem féltél... :-)

Köszönöm az olvasásod, kedves Judit!

Baranyi Imre