Egy volt szerelem emlékére

 
Még itt vagyunk, de újra útra készen
figyeljük egymást, bensőnk mit susog.
Bujkál a fény, s a zsörtölődő szélben
zúgnak, peregnek színek, ritmusok.
 
Egy régi álom közben égre lebben
poggyászok nélkül, titkon, szótlanul;
nem is fájhatna ennél mégse szebben
a búcsúzás, ha könnyed ejt rabul.
 
Reményünk nem kap többé már erőre,
mert sátrat bontott fent, a múlt hegyén,
a csend mohája, hagytad, hogy benője,
s most állsz előttem, mint egy tört edény.
 
Mi volt szerelmünk!? Nézd, mi lett belőle:
fiókba rejtett, félkész költemény.
 

Hozzászólások

hubart képe

Nagyon szép! Elvarázsoltál vele! :) 

Csilla képe

Nem mai, sem az érzés, sem a szerzemény. :) Ma viszont két szót átírtam benne. :) 

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Feüdülés volt ezt a szép, és tökéletesre komponált verset olvasni.

Erzsike

Csilla képe

Örömmel hallom, Erzsikém! :)

 

hzsike képe

Gyönyörű vers...

Nagyon megfogott minden sora.

Csilla képe

Köszönöm, hogy olvastad, és véleményt mondtál, Zsikém! :) Ölellek

 

 

Nagyon megérintett a tartalomban rejlő érzékeny és őszinte mondanivaló.

Csilla képe

Nagyon örülök, kedves Katalin, hogy olvastad, és érezted.

 

Haász Irén képe

Szépséges. A tört edény elgondolkodtatott, próbáltam elképzelni valami hosszú nyakas vázafélét, aztán maradtam a cserepeknél...

Csilla képe

A Bibliából tudjuk, hogy mindannyian edények is vagyunk. Erre gondoltam, nem a magas, öblös, nyakánál elkeskenyedő, bő szájú cserépedényre :)) Köszönöm, Irénke!

 

Kankalin képe

Hmmm...

A félkész költeményből előbb-utóbb egész lesz. Nem?
Szép vers. :)

Szeretettel: Kankalin

Csilla képe

Már egész. Köszönöm, hogy olvastad és hozzászóltál a vershez, amit én szonettként tartok számon. Habár a szonett is vers. :-) 

 

lnpeters képe

Fenséges...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Köszönöm az eltúlzott jelzőt. :)

 

lnpeters képe

Cseppet sem túlzás.

Pete László Miklós (L. N. Peters)