Éjszakáim

 
 
Nyomaszt az éjre rákönyöklő
réveteg balek, saját magam,
maradtam volna még kölyökfő,
s őszülőn nem ily tanácstalan.
 
Ki látta egykor éjszakáim?
Céltalan futás falak között.
A lázam égett és a kármin,
vérrögös remény alatt nyögött.
 
Ki látta harcra kelni bennem,
fénynyaláb szívén az árnyakat?
Csaták után a béke csendje
szólt, akár apám: bevártalak.
 
Hogy nő az éj, de bármi nyújtja,
elterül elém fedetlenül,
s ha nem hagyom felállni újra,
lesz erő, mi ellenem szegül?
 
 
 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Aki ilyet írni tud, annak nem lesz...:))))

Csilla képe

:-)) Örömmel hallom.:) Volt ám még egy versszak a végén, ami arról kérdezett, hogy az élet vajon akkor ér véget, amikor már nem harcolunk (nem akarunk harcolni) az álmainkért?  

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Remek vers, szomorú és egyben talányos lehetőséggel, köszönöm.

Erzsike

Csilla képe

Köszönöm szépen, Erzsike, hogy elolvastad és írtál is. 

hubart képe

Fiatal vagy, és tehetséges, jó eséllyel tudsz szembeszállni a sötét erőkkel! És mi Veled vagyunk! :) Nagyon szép vers! Szeretettel gratulálok! :)

Csilla képe

Igen, tudom, hogy így van, eddig is éreztem az istápolást, gondoskodó figyelmet.:) Köszönöm a kedves, támogató szavakat most is! :) 

zelgitta képe

Csilla, a vers nagyon szép, csak most egy csomó mindent kérdeznék, hogy mivel mit akarsz láttatni...

Ilyenkor lenne jó egy "okos" elemző, aki a sorok mögé lát és megmagyarázza.

Vagy a költő, természetesen, de ez sajnos nem az az oldal, ahol hasonló dolgokat megvitatnánk.

Ez kár...

Szeretettel és csodálattal voltam...

       

Csilla képe

Nem is az a lényeg, Gitta, hogy én mit akartam mondani, hanem az, hogy Te mit olvastál a sorokból és mögöttiből. 

Egyébként bármilyen kérdésre, ha tudok, válaszolok, és szerintem a többiek is.  Örülök a figyelmednek, köszönöm.  :)