Erdély

Beküldte Csilla - 2018, július 13 - 13:00
(Honvágy)
 
Távolodnak, egyre távolodnak
már az otthon bűvös bércei,
s híja van még jócskán pár dolognak,
mely a lelket edzi, vértezi.
 
Új utakra mintha nem találna
itt az ember, máshogy méreget,
port vegyít el egyszerű dalába,
rácsepegtet emlékképeket.
 
Messze néz, ha zúg az ég haragja,
s látva érti csak meg önmagát.
Fáj e táj, ha lusta szél faragja,
s hogyha hív az otthagyott barát.
 
Vár a forrás, menny neszébe suttog,
elmém néha visszasompolyog,
elcsitít a vadregényes szurdok,
hűs patak, a sziklazsombolyok.
 
Nézd az embert! Ó, a bölcs vajákos
ritkán szól, s csak azt, mi lényeges,
ám a csendje csontvelőig átmos,
és szemében csillagfény repes.
 
Puszta órán célt rabolva ringnak
délibábos, szertelen terek;
álmát hordom szép halottaimnak,
míg hiányzol, el nem vesztelek.
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2018, július 14 - 08:07

Gazdag érzelmű, gyönyörűség. Rég olvastam ilyen szépséges, míves, megérintő  verset.

El is vittem!

Gratulálok, Csillám. :)

hubart képe

hubart

2018, július 14 - 08:46

Itthon éreztem magam gyönyörű versedben drága Csilla! Köszönöm! :) 

lnpeters képe

lnpeters

2018, július 14 - 17:48

Meseszép vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

xxx

2018, július 15 - 01:12

"míg hiányzol, el nem vesztelek."

Nagyon szép vers! Többször olvastam. :)

Csilla képe

Csilla

2018, július 15 - 13:01

Kedves Zsike, Feri, Laci, Zsuzsi! Örülök, hogy elolvastátok és minden szót köszönök!

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Haász Irén képe

Haász Irén

2018, július 15 - 15:35

Megragadó vers, elgyönyörködtet.

Gratulálok, Csilla!

Csilla képe

Csilla

2018, július 17 - 21:01

Köszönöm szépen, Irénke, örülök neki!

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/