Ez év...

Ez év, amelyre könnyeket
csepegtetett a bánat,
csokorba fogva lelkeket
dobott a túlvilágnak,
kitépte gyöngyvirágait
a büszke tölgyeseknek,
nyomán a fák kivágva mind
hamar halomba dőltek.
 
Ez év, amely csak olvadást
hozott a sarki jégre,
szmogot keverve hullt reánk
egünk, s tüdőnkbe érve
mi vért köhögve éltük át,
amint folyónkba dobva,
borongatón csorog le ránk
Tiszánk ciánja, mocska.
 
Ez év, amelyben úgy fogyott
a nemzetünk, akárha
csupán felette volna Hold
komor fogyatkozása,
de ez se volt nekünk elég,
tovább gyötörtük egymást,
sosem fogunk a nemzetért
mi összeállni, meglásd!
 

Hozzászólások

Csilla képe

Így érzem néha én is. Reméljük a legjobbakat, de készüljünk a legrosszabbra...  A vers, mint mindig, nagyszerű! :)

 

Baranyi Imre képe

Köszönöm, kedves Csilla!

Baranyi Imre

hubart képe

Komoly problémát vetettél fel, kedves Imre. Hej, pedig muszáj összefogni, különben elveszünk!

Gratulálok a versedhez!

Baranyi Imre képe

Köszönöm és legyen neked igazad, Ferenc!

Baranyi Imre

lnpeters képe

Ritka szép és igaz lezárása az évnek!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Baranyi Imre képe

Megtisztelsz, kedves László!

Baranyi Imre