Ez év novemberén

Amott a tél a hegytetőn
leselkedik fehéren,
de még az ősz ma vakmerőn
Napot derít az égen,
a vállamon kicsit pihen,
utána dombokon száll,
terít a tájra hirtelen
ködöt, s szomorkodik már.
 
De tegnap épp esőt sodort
a fellegekben erre,
novemberén csak ő honol,
nem indul el semerre,
nyakamba ülve, nyirkosan
kereng-borong felettem,
a színeit varázsosan
keverve rendületlen.
 
Ilyen szomorka-szép az ősz
novemberén minálunk,
alant avarfolyam tetőz,
kavarja szét, ha ráunt,
szemembe szórja fényeit,
ezernyi bűvvel ámít,
kicsal, körülvesz, andalít,
megámulom csodáit.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Nálunk is ilyen szomorka-szép, csak azokat a dombokat hiányolom. :) Gratulálok, ez a versed is egy dallamos csoda!

(a Nevedre... versed alá beírtam az én változatomat...)
 

Baranyi Imre képe

Köszönöm, kedves Csilla!

Baranyi Imre

lnpeters képe

Ragyogóan szép életkép!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Nagyon szép, hangulatos, egyedi vers! Gratulálok, kedves Imre! :) 

Baranyi Imre képe

Kedves László és Ferenc, köszönöm véleményeiteket!

Baranyi Imre