Füst tekereg (Pilinszky Jánosnak ajánlva)

Füst tekereg a fellegek fölé,
engem szólít a kinti vad vidék.
Mellettem csend szuszog,
omikron terjed a légben.
 
Arcomra gyöngyözik az éj,
ráncaimba csorog a csillogás.
A fenyves megint nekem dalol,
egy kellemes kis téli dalt.
 
Rám zuhan a Hold ezüstje,
kint állok fojtó fagyban,
füles bagolyt ijesztgetek,
most én vagyok az éjszaka réme.

Hozzászólások

hubart képe

Szép megszemélyesítések, édekes asszociácciók, szép vers! Szeretettel gratulálok! 

Nem jöttem rá, hogy ki a mester.

Nagygyörgy Erzsébet képe

Köszönöm, Feri, a mester, az Pilinszky János költő, emlékére íródott...

Csilla képe

Gratulálok én is a megemlékezésedhez!

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Köszönöm szépen, Csillám...