Felriadva

 
 
Még éjjelente felriadsz, ha csörtet
szobád alatt a pesti forgalom,
sziréna vijjog, reng a ház, a körzet,
s az utcazaj egy suttogó vadon
neszével rémít, vállaidra görnyed,
előtte körbeleng a négy falon,
verítékcsepp pereg, akár a kláris;
nem oly rég így hagyott itt jó apád is.
 
A szenvedésnek csendbe fúló mérge 
kihűlt imádra lassan rácsorog,
felszisszennek az égnek nyílt sebére
a görcsberándult, csontos házsorok,
s amint a megnyúlt délelőtt elérte,
még láttam, hogy az élet ellobog,
kiles szeméből, mint a fáklya lángja,
szétcsap felénk, s a dermedt fénybe rántja.
 
 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Már délután is olvastam, nekem nagyon tetszett...

Erzsike

Mysty Kata képe

Megkönnyeztem..."a szenvedésnek csendbe fúló mérge".Félelmetes...Ettől félek én is.

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Kata, a saját fájdalmamról és főleg az akkori tehetetlenségemről szól a vers. Édesapám szenvedése sokkal nagyobb volt, illetve az lehetett, de zokszót, panaszt soha nem hallottunk. Végül békével, mosollyal az arcán ment el, szinte ragyogott...

Köszönöm szépen, Erzsike, neked is, hogy elolvastátok!

 

hzsike képe

Gyönyörű! Szíven talált engem is.

Megható, szívszorító, míves vers. 

Ölellek. 

Csilla képe

Köszönöm a figyelmedet és kedves szavaidat, Zsikém!

 

 

hubart képe

Remekül megírt fajsúlyos vers. A tartalom, a szóhasználat, és a költői kifejezőeszközök mellett a forma is magával ragadott. Szeretettel gratulálok!

lnpeters képe

Nagyon szép és megrendítően őszinte önmegszólító vers.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Köszönöm szépen, kedves Feri és Laci, hogy hozzászóltatok!

 

Haász Irén képe

Megrendülten olvastam...

Rég olvastam ilyen szuggesztív verset. Nagyon jó! És nagyon sajnálom, hogy meg kellett írnod... :(

Csilla képe

Köszönöm, kedves István, megtiszteltél a figyelmeddel!