Fényt szitál a lomb

 
 
Mennyi szín, ezernyi érzelem pezseg,
lombok álma, hűse, óceánja
zúg bomolva, árnya rám vigyáz ma,
mint betegre gondos, ápoló kezek.
 
Fényt szitál a lomb, a mérhetetlen űr 
forradásait fehérbe vonja,
kínjain lazít, betéve gyolcsba
ring a múlt szilánkja tépte seb belül.
 
Csillanó puhán simítja homlokom
zönge dallamok korál imája,
visszazeng fülembe tűfok ormokon 
 
gyönge léptem, egy se volt hiába;
adj erőt, ha majd a véggel osztozom,
hittel érjek át egy új világba.
 
 
 
 
 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Remek vers, szépséges...

Erzsike

Csilla képe

Örülök, hogy meglátogattál. Köszönöm, Erzsike!

Mysty Kata képe

 Élveztem, dalol a szívem is..Viszlek , közzé teszem azaz élménynyé!Facebokon !

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Örülök. :) Köszönöm, Katám, megtisztelsz vele.

hubart képe

Gyönyörű őszi  szonettedhez szeretettel gratulálok! :)

Csilla képe

Köszönöm! :) Nem sok szonettet írtam eddig, ha jól számolom, ez a harmadik. :) 

Bieber Mária képe

Kedves Csilla! Gyönyörűséges ez a versed is! Nagy szeretettel gratulálok, és köszönöm az élményt.

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

Csilla képe

Megtisztelsz a figyelmeddel, kedves Hespera! Nagyon örülök Neked, köszönöm az időt is, amit a verseimre fordítottál.