Folyomány

Beküldte Csilla - 2016, július 27 - 18:40
 
 
Megkopott idők hamvába hull a táj,
téblábolva jár a csend, ki tudja már,
hogy mióta festi múlt ködét az útra
félvakon és árván, önmagát hazudva.
 
Összegyűltek mind: magány, a félsz, ború,
s elkezdődött bent az égi háború,
rút, pogány napoknak szürke-rozsda álma
tisztesség kalapját lopva dobja hátra.
 
Oszlasd el hamar borongós vágyaid,
létörömkapuk percszárnya tárva, hív:
lépj be rajta végre, s mint szabad folyam,
hömpölyögve áradj, hittel, boldogan.
 
 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2016, július 29 - 10:23

Kedves Csilla!

Nagyon szép versedet örömmel olvastam, ölellek.

Erzsike

Csilla képe

Csilla

2016, július 29 - 22:15

Örömet szereztél a figyelmeddel, Erzsike, köszönöm.:)

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/