Hála a Megváltónak
Beküldte kékszem - 2018, február 16 - 08:56
Hófehér volt az éjszaka,
mélyen hallgatott a csend,
Égtek a lámpák kint, bent,
és ha kellett, odafent.
A szent asszony alig mozgott,
de megszülte a Megváltót.
Atya volt a Szentlélek,
kitől fogant a gyermek.
Bántódások nem érhették,
arra nagyon vigyázott,
s a családról gondoskodott.
A szent asszony vajúdott,
és megszülte a Fiút.
Barmok között, a jászolban
született, kit az Atya
önmagáért szeretett.
Elvitte a barmok közül,
hideg volt és megfázott,
bús- sötétnek látta akkor
az egész nagyvilágot.
Bűnben éltek az emberek,
a gyermek váltotta meg,
kínokkal, és szenvedéssel:
emléke a fa kereszt,
Alatta virágok fakadnak,
soha el nem hervadnak,
mindig frissel pótoljuk,
Jézusunknak hálát adunk:
Ö a mi Szent Megváltónk!