Hála a Megváltónak

 

Hófehér volt az éjszaka,

mélyen hallgatott a csend,

Égtek a lámpák kint, bent,

és ha kellett, odafent.

A  szent asszony alig mozgott,

de megszülte a Megváltót.

Atya volt a Szentlélek,

kitől fogant a gyermek.

 Bántódások nem érhették,

arra nagyon vigyázott,

s a családról gondoskodott.

A szent asszony vajúdott,

és megszülte a Fiút.

Barmok között, a jászolban

született, kit az Atya

önmagáért szeretett.

Elvitte a barmok közül,

hideg volt és megfázott,

bús- sötétnek látta akkor

az egész nagyvilágot.

Bűnben éltek az emberek,

a gyermek váltotta meg,

kínokkal, és szenvedéssel:

emléke a fa kereszt,

Alatta virágok fakadnak,

soha el nem hervadnak,

mindig frissel pótoljuk,

Jézusunknak hálát adunk:

Ö a mi Szent Megváltónk!