Hajótörött

 
 
Tépett álmok sziklapartján
gyász-haboknak fodra ring,
fény esője ritka halvány
erre; leng egy tarka ing
 
ott, a szélben, szétbomolva,
mintha nektek intene,
ujja szára vészmotolla: 
nem jár itt az Úr kegye.
 
Szürke nappal kóbor árnya 
múltba veszve rostokol,
útját barlang torka zárja
s mélye, tudja, hogy pokol.
 
Nincs kiút, amíg bogáncsot
hajt a szív; más nem segít,
csak ha végre megbocsátod
önmagadnak vétkeid.
 
 
 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csila!

Csodás vers, ringattak trocheusai a sorokban...:)

Erzsike

hzsike képe

Gyönyörűszép versedet, szeretettel olvastam, Csillám.

Zsike :)

lnpeters képe

Szép vers figyelemre méltó gondolatokkal.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Nagyszerű vers! Gratulálok!  :)

Mysty Kata képe

 Csilla, bravúros.Totál hatása van...Beleszédülök!Köszönöm!!Szép ünnepet kívánok szeretettel és jó pihenést!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Kedves Erzsikék, Laci, Feri, Kata, köszönöm, hogy erre jártatok! :) Szép ünnepet!

Bieber Mária képe

Szép képekkel megírt, gazdag tartalmú önismereti versedet szeretettel olvastam, kedves Csilla. Gratulálok.

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

Csilla képe

Szeretettel fogadtalak, kedves Hespera! Köszönöm.

Haász Irén képe

Ez is nagyon jó vers!

Csilla képe

Ennek a véleménynek is nagyon örülök.:)