Hogyha az Akarat gyatra

Hogyha az Akarat gyatra,

Eső hull a Gondolatra.

Idő-parti füzesekben

Iszappá romlik az Ember,

S maga helyett szólni enged

Csiricsáré jelképeket.

Hogyha az Akarat gyatra,

Pénz kászálódik a bakra,

Doktrína világot vakol,

Bakarasz gyereket rabol,

A Múltat posványba vetik,

A Jövendőt vetkőztetik...

Hogyha az Akarat gyatra,

Köd tapad a Pillanatra.

Áll a Remény lenyírt szárnnyal,

Sodródik a Hit az árral...

A természetes Szó dadog,

Beszűkülnek a távlatok.

Hogyha az Akarat gyatra,

Száll az Élet hatra, vakra.

Komoran szürkék az egek,

Gyülekeznek a fellegek,

Vén mocsárban lidérc szisszen,

Láthatatlan lesz az Isten.

A Lét önmagát siratja,

Hogyha az Akarat gyatra.