Huszadik század

(a Trianoni emlékévre)

Ma sem tudjuk, hogy mivégre
űzött, vert a mészárszékre,
miért vonszolt a vérpadig
az a század,
a huszadik!?

Egyszer egy vad vihar támadt,
vitte mindkét nagyapámat;
egyiket az olasz frontra
rendelte a
talján kontra,

a másikat ukrán szemek,
Galícia gyötörte meg.
Majd az antant-serteperte
szép hazánkat
széjjelverte.

Gyengék voltunk tán a hitben,
s hátat fordított az Isten?
Azt büntette, akit szeret,
más népeknek
adva teret?

Látva, hogy a magyar ásít,
boldoguljon most már más itt!
"Kevély népség, Pató Pálok,
rajtatok most
bosszút állok!

Ezer évig volt tiétek
e föld, s meg nem becsültétek!
Aki vérét másért ontja,
önmagára
nincsen gondja!"

Cifraszűr. A bajusz hetyke -
visszaütött, lám az egyke!
Elfogyott a magyar nemzet,
porontyot itt
csak más nemzett!

Soha nem zártuk le múltunk,
Trianonból sem tanultunk!
Fölösleges hezitálni,
talpra kéne
végre állni!

Mások sorsa azt tanítja,
a gyermek a jövő nyitja!
S ne éljünk panaszon, szitkon,
neveljük a jóra!
Itthon!