Isten jön az éjszakában

Isten jön  az éjszakában,

Bakacsin időruhában.

 

Szederjessé válik a vér,

Idő partján szürkül a dér.

 

Tiszta Hitek fogyatkoznak,

Profán dogmák sokasodnak,

 

S degenerált lelkiségek

Önfelszámolásra térnek.

 

Közeleg a ciklus vége,

Könnypatak omlik az égre.

 

Régesrégi teremtések

Sorát fedi időkéreg.

 

Az Ember önmaga foglya?

Előreléphet valaha?

 

Ciklus végi köd-utakon

Járkál Isten - hallgatagon.

 

Séta közben felszedeget

Kifordított Értékeket,

 

Mint hullott körtét a gyerek...

Mindig csak ez lesz, emberek?

 

Mint már sokszor...

Hajdanában...

Isten jár az éjszakában...