Jéglakat

 

Kincset rejt a hó, rajta jéglakat,
lonc alá kitett almahéjakat
tép az éhező, fürge kis rigó,
régen nincs a fán körte, friss dió.
Csóka bólogat: még a tél marad.
 
Néma fák között lesben áll a múlt,
csontszilánk a táj, fagykabátba bújt,
napkorong parány fénye sápatag,
ígértem neked, mégse vártalak.
Álmok könnye hullt, semmivé fakult. 
 
Most e bús jelen rágja körmeit,
holt világok bősz, ősi szörnye itt 
döngve jár, üvölt, mint egy fővezér,
ám a zárolt kincs él s jövőt remél 
jég alatt, amit hitnek csöndje nyit.
 
 
 

Hozzászólások

vati képe

Aabba. egészen egyedi rímképlet. Nagyon tetszik. A képrendszere is...

Varga Tibor

hzsike képe

Ó, de szépséges! Gazdag, egyedi képei elvarázsoltak, igazi versélmény volt, unicum. Ölellek, Csillám.  :)

hubart képe

Hogy tartalmilag mindig szép és formailag hibátlan verset hozol, azt már megszoktuk Tőled, drága Csilla! Kísérletezőkedvedet is új színt hozott az oldalra! :) Szeretettel gratulálok! 

Haász Irén képe

Remek. Nagy örömmel olvastam!

Csilla képe

Én pedig nagy örömmel láttalak Titeket! Köszönök minden véleményt, óriási ölelés együtt és külön-külön is! :)

 

Mysty Kata képe

Csodálatos téli életkép,

és az Élet évszakokon átívelő jövő-igérete  a versed!

Elismerésem, köszönetem az élményért Csillám!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Bieber Mária képe

Kedves Csilla! Szép versedhez szívvel gratulálok. Az első versszak konkrét képeiből fokozatosan bontod ki a mélyebb értelmet, megérintő üzenetet. Csalódottság rezdül soraidban, de a jéglakat alatt ott lapul a jövő reménye. Szép gondolat. Tavaszt ígérő remény. Köszönöm.

 

 

Bieber Mária

(Hespera)

Csilla képe

Kedves Kata és Hespera, köszönöm szépen, hogy elolvastátok és hozzáfűztetek pár gondolatot. Igen, a jövő reménye bennünk van, mindannyiunkban!