Jézabel

 
Új tavasz egére sűrű árny vetül,
alvilágnak éje nyit kaput belül,
pusztító az éhe, égető sötét,
Jézabel kínálja csábító ölét.
 
Hull a konc, az erkölcs sutba dobva nyög,
lépteink alatt már néma, holt a rög;
Baál templomában térdre kényszerít,
bókkal csalja lépre torkos férgeit.
 
Éjszakák kutyái falják testetek,
hogyha látva láttok, mégse tettetek
szent ügyünkért semmit, nincs alap s fedél,
mert ti hallottátok, Ő miként beszél.
 
Mert az élet Élő, tiszta fényt mutat,
többé nem szolgálhat senki két Urat!
Pénzed mámorában esdj egy csepp hitért,
szíveinkben újra Jézabel kísért.
 
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Húha! Igen kemény témát verseltél meg, kedves Csilla, és nem is akárhogyan. Bevallom, utána kellett olvasnom Jézabel személyének, és a hozzá kapcsolódó történeteknek, mert csak annyit tudtam róla, hogy izraeli uralkodónő volt, akiről a Biblia is említést tesz. Érdemes volt tájékozódni, mert igen sok érdekes dolgot tudtam meg. Visszatérve a versre, úgy érzem, igen aktuális ma is a téma, mert az emberiség az erkölcsi fertő szélén tántorog, és korunknak is megvannak a Jézabeljei. A forma is kitűnő, a trocheusi lüktetésű sorok a tizenegyedik szótag révén jambikusan zárulnak, és ez egyfajta feljajdulást, égbekiáltást sugall. Szeretettel gratulálok! 

Csilla képe

Köszönöm szépen a méltatást, kedves Feri! Bevallom én is, hogy nem volt tudatos a sorok jambikus zárása, előbb volt meg a dallam, aztán pár sor után lekottáztam fejben, hogy lássam, mi született. 

Igen, aktuális a téma, bár még a tartalmán itt-ott lenne csiszolnivaló, nem érzem késznek. Megint túl hamar töltöttem fel. :-)

 

Csilla képe

Köszönöm, hogy utánaolvastál! Hirtelen jött nekem is az ötlet, hogy megverseljem a mai korba helyezve. Talán ez a hirtelenség érződik a versen is. :)