János báró

 
A kolozsvári "bolond magyar" emlékére
 
Mint hűvös éjben győztes táncot járó
ezernyi tarka álom, víg gomoly,
úgy libben színre tisztes János báró,
kezében ronggyá bomlott, ősi zászló,
szájszegletében meglapult mosoly.
 
Galamb a vállán, sétapálca koppan
a térnek fényben mosdatott kövén,
szúrós szemével elmélázva, hosszan
Fadrusznak szobrát fürkészi: e honban
akadna még ily büszkefős sörény?
 
Mellére tűzve hősi plecsnik sorban,
sutyorgó hang leszúr a lélekig:
"magyar bolond ez is, belőlük sok van,
hazátlan, «bozgor», mind belé is rokkan,
hisz elfajzottak már a véreik",
 
s az őrködő lovas szemébe ásít;
és János báró többé nem jön el,
panasszal indul fel, a Nagy Királyig,
̶̶  mert ő velünk igaz valóra vágyik  ̶̶ ,
sejtette tán, a vég milyen közel.
 
 
 

Hozzászólások

Bieber Mária képe

Tetszik! Gratulálok, kedves Csilla!

 

Bieber Mária

(Hespera)

Csilla képe

Örülök, hogy olvastad és köszönöm, Hespera!