JelMeztelen
Beküldte Kankalin - 2021, február 7 - 11:19
Minden éjjel Csipkerózsa voltam,
epedve vártam titkos hercegem,
szerelmes rokkámon álmot fontam,
és szívvel szőttem át s a lelkemen;
nappal az ujjam sebesre szúrtam,
hogy vérrel írjam rá a rejtjelem,
tudni akartam, hogy éppen úgy van,
ahogy valós mesémben sejthetem…
lehullt az álarc, fakadt a hajnal,
a pirkadó nap egymagam talált,
sehol királyfim ezüstös hajjal,
hiába adtam rá a maskarát;
hát eltökéltem, még ma elmegyek,
s egy csókkal ébresztem a Herceget.
Hozzászólások
hubart
2021, február 8 - 15:01
Permalink
Nagyszerű szonettedhez
Nagyszerű szonettedhez szeretettel gratulálok! :)
Kankalin
2021, február 8 - 22:30
Permalink
Köszönöm szépen, kedves Feri!
Köszönöm szépen, kedves Feri! :)