Közöny

 

Szemem lezárom, bánt e fénytelen,
fakó színekbe bújó, rút közöny.
Az ember néha tűrni kénytelen,
majd egykedvű lesz, s ő is úgy köszön,
 
kimért szavakkal, tompa pengeként,
akár a hentes, hogyha húst levág,
becsap, de számon hogy ne kérd e tényt,
mosolyból lökni kész még pár dekát.
 
Élőhalottan épp csak vánszorog,
apátiába hull a fél világ...
Míg egymás ellen embert játszotok,
hogyan tudhatnék én felnézni rád?
 
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Ó, ez nagyszerű vers megint! Egy olyan életérzést verseltél meg, drága Csilla, amelyik sajnos, nagyon sokunkat hatalmába kerít. És ahogy ezt megfogalmaztad, no, ezt  nevezem  a szó legnemesebb értelmében Lírának! Szeretettel gratulálok! :) 

Mysty Kata képe

Szenzációs!

Elismerésem!

 

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Köszönöm a figyelmeteket! Átíram, itt-ott javításra szorult. :)

 

M. Karácsonyi Bea képe

Szókimondó, komoly, és tőled megszokottan nagyon-nagyon szépen megírt vers.

Csilla képe

Kedves vagy, köszönöm, hogy olvastad és írtál.

 

Bieber Mária képe

Szépen megírt, ismerős életérzést idéző versedet, kedves Csilla, szeretettel olvastam. Gratulálok.

 

Bieber Mária

(Hespera)

Csilla képe

Sajnos sokunknak ismerős. Köszönöm megtisztelő figyelmedet, kedves Hespera!

 

hzsike képe

Remekül megformált, megidézett közöny ez. Elgondolgodtató...

Igazi versélmény.

Szeretettel voltam Nálad. :)

hzsike képe

Remekül megformált, megidézett közöny ez. Elgondolgodtató...

Igazi versélmény.

Szeretettel voltam Nálad. :)

Csilla képe

Örülök, hogy jöttél! Ölellek :)