Kalotaszegi ősz

 
Lelkem ma könnyű napvitorla,
lecsüngő rojtján nincs szutyok.
Akárha újbor üstje forrna,
a völgyben édes íz bugyog.
 
Ajkamra fröccsen, dalra gyújtja,
– mitől a bú, nem firtatom –,
dereng a szép Vlegyásza csúcsa,
fölém magasló timpanon.
 
Bivaly poroszkál, lomha forma,
s a görbe úton fényt kavar,
királyként áll a hit fatornya,
harangja zúgja: él, s magyar. 
 
Visszhangja dördül ott, amerre
imára vált a tompa kín,
s lezúg az égiek kegyelme
a házak büszke kontyain.
 
 
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Szeretettel gratulálok, gyönyörű, jambikus lükletésű versedhez, drága Csilla. :)

Csilla képe

:) Köszönöm, Zsikém! Kezdek nagyon rászokni a jambusra, pedig milyen sok és szép ritmusunk van még! :-) 

 

 

titus56 képe

Csillásan fantasztikus!

Csilla képe

Ne túlozz! – de köszönöm. :-)

 

Haász Irén képe

Szép, és jól tükrözi a tájat!

hubart képe

Hamisítatlan kalotaszegi milliő, eljesen odaképzeltem magam. Szeretettel gratulálok!

Csilla képe

Nektek is köszönöm, Irénke és Feri, hogy ott jártatok velem.:-)

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Remek vers, hoztad a formádat.

Erzsike

Csilla képe

lnpeters képe

Remek vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Örülök, köszönöm!