Kezemben fényt viszek

 
 
Zúdulnak ránk a szörnyű rémhírek…
Megyek feléd, kezemben fényt viszek!
Lehet, hogy fájni fog az ébredés,
amit ma tudsz, az élethez kevés!
 
A jót csak mástól várja, tévelyeg,
ki hittel látni gyáva és beteg,
megtévedt álmod mélyre, hosszan ás,
s magával ránt a vasvillás patás.
 
Ne félj, a maszkod vedd le, jéghideg,
kezemben tépett szívem még piheg,
fogadd, ez ősi kincs, héroszparázs,
de benned gyújt a láng feltámadást.
 
 
 
 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Gyönyörű vers, gratulálok!

Csilla képe

Örülök, hogy látlak, Sea! :) Köszönöm.

 

hubart képe

Próbálom megfejteni, hogy kihez és miért szól ez a remek vers. :) Bárkihez is, igen jól sikerült alkotás, kellő tartalmi mélységgel és formai bravúrral! Szeretettel gratulálok!

Mysty Kata képe

Eszméletlenül SZÉP!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Ahhoz szól, aki úgy érzi. :) Köszönöm Kata és Feri a kedves szavakat!

 

hzsike képe

Már a címe is sokat ígér, a vers pedig sokat ad. Gyönyörű. Az utolsó versszakod teljesen elbűvölt.

Ölellek, Csillám. 

Csilla képe

Nagyon örülök a véleményednek, köszönöm! Ölellek én is, Zsikém! :)