Kopott cipő
Beküldte Baranyi Imre - 2022, május 21 - 10:58
De messze már a régi tűz,
zsarátnokán a bánat űz
ölelni végre újra téged,
hiába, mert karom remeg,
emelhetem, de nem lehet,
nem éri át a messzeséget.
Hajam fehér, akár a hó,
tekintetem ragaszkodó,
a régi csókjainkra réved,
de már a szám remegve szól
a szürkülő szakáll alól
rekedt szavát aligha érted.
Hiába hát, lejárt időm,
akár az orr a félcipőn,
ütött-kopottan éldegélek,
titokban arra gondolok,
feléd mióta ballagott,
megannyi év vajon hová lett?
Hozzászólások
egyszeruen
2022, május 21 - 18:13
Permalink
Mint annyi versed is, finom
Mint annyi versed is, finom érzések megszólaltatója ez a mostani.Mintha erről olyan könnyű lenne írni...
Baranyi Imre
2022, május 22 - 10:44
Permalink
Megtisztelsz!
Megtisztelsz!
Baranyi Imre
lnpeters
2022, június 4 - 11:18
Permalink
Nagyon szép! Dehogyis járt le
Nagyon szép! Dehogyis járt le az időd!
Pete László Miklós (L. N. Peters)