Korkorsó
Beküldte Sztancsik Éva - 2019, május 2 - 20:27
Szomjazik a korsóm, konganak a pincék,
elfolytak az évek...még több időt innék.
Csodálkozom folyton, mire e rövidség..?
Cudar perc-fegyőrök - aligha őrizték.
Még több időt innék. Órákat, kortyokban.
A kimért napokkal rosszul gazdálkodtam.
Sokat néztem (léha), ahogy a Tűz lobban
és hevertem mélán magamra hagyottan;
ám milyen jó volt ez, így pihent az elme;
közben elfeledte: gyorsan itt az este...
újabb Éjmadár szállt szárnyával verdesve,
halovány bőrömön nyugvásra lelt teste.
Szenderedett rajtam, én pedig hallgattam
szuszogását óvva Hold-színtől lankadtan.
Gyermekét őrzi így anya, hűs hajnalban, s
szeretné félni őt mind tovább, gyakrabban.
Innen fakadhatott a csuprom hiánya...
(félig csukott szemmel sötétet vigyázva)
s kilöttyent a leve korom-szivárványra;
talán ez lesz neked... Jövőd talizmánja.
(2016. február/2019 április)
Hozzászólások
Zagyi G. Ilona
2019, május 3 - 13:42
Permalink
Nagyon tetszett!
Nagyon tetszett!
Üdvüzlettel:Ilona
Sztancsik Éva
2019, május 5 - 15:56
Permalink
Hálás köszönet az olvasásért.
Hálás köszönet az olvasásért. :)