Legott

Ma reggel úgy akartam élni
a tél után, amint soha,
miért e hév, hiába kérdi
akárki, hogyha nincs oka?
 
Talán a napsugár tehette,
amint kacsint az ablakon,
vagy épp a rügy miként repesve
fakadt a barka ágakon?
 
Esetleg ott a fellegekben,
ahogy repül szelén a sas,
a szárnyalása kelt időtlen
kalandozásra vágyakat?
 
Okán tovább nem is filózom,
hisz elmegy úgy e nap vele,
megáldom érte én a sorsom,
s legott vetem magam bele.
 

Hozzászólások

hubart képe

Nagyszerű vers! Gratulálok!

 

Baranyi Imre képe

Köszönöm, Ferenc!

Baranyi Imre

Csilla képe

Nagyon szép, öröm volt olvasni! :)

 

Baranyi Imre képe

Igazán örülök és köszönöm, kedves Csilla!

Baranyi Imre