Már nem

Mióta létezem, a jóra vágyom.

Magamban bízhatok; vannak nézetek,

mert lelkem egyszerű, mint rét virágok,

ki nem elég ravasz, túl botor lehet.

 

Hol fürgén siklanak szavak,  kivárok,

hallgatom, eszemmel szerte szétszedem, 

és szánalom fog el, hogy mely zsiványok

manapság önjelölt, buzgó emberek.

 

Mert igaz tudásuk ott csapong, ahol

érdekek ölén gerincek hajlanak.

És a kókler bátran színre lép, dalol,

pártfogója várja, s kész a színdarab.

 

Már nem érdekel, ha blődnek tartanak,

éljenek hitükben, tévesen. Veszem

szavuk hadát, játsszunk rendesen! A nagy

lap itt, két kezemben tartom, s létezem.