Megbékülés
Beküldte Baranyi Imre - 2021, szeptember 27 - 01:01
Leült az ősz, a kerti kispadon vár,
mellé telepszek én ma szótlanul,
merengve, kérdve, merre tűnt a víg nyár,
a gesztenyét, mi rőt avarra hull.
Mi lassan elfogadjuk íme egymást,
kicsit talán a sors közelre hoz,
kacérkodunk a létezés porondján,
de már a ráncainkon ősz motoz.
Kapaszkodunk a lét fehér hajába,
kapaszkodik belénk ezernyi múlt,
de majd a tél behinti nemsokára
a sorsaink, hiába, nincs kiút.
Így őszülünk a kispadunkon egyre,
öleljük át az álmaink remegve.
Hozzászólások
lnpeters
2021, október 1 - 14:22
Permalink
Az életképnek ez az - Általad
Az életképnek ez az - Általad kialakított - változata nagyon jól áll Neked, Imre. Kitűnő vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Baranyi Imre
2021, október 2 - 08:49
Permalink
Köszönöm, kedves László!
Köszönöm, kedves László!
Baranyi Imre