Mint árny a fényhez

 
Nem érdekel, ki ringatott előttem,
melyik planéta volt az otthonod,
mint árny a fényhez, hozzád úgy szegődtem,
azóta ízlelsz, terhem hordozod.
 
Mi akkor, ott szent esküvést kötöttünk,
és minden csókod rajta új pecsét,
de nézd, az éj milyen tömény köröttünk,
időnket issza, mint a hús levét.
 
Imámat csendben mormolom miértünk,
mert fényed már kristályos dérlepel;
ha véget ér e villanásnyi létünk,
 
ki tudja, merre száll a lélek el?
Talán egymásba végleg visszatérünk,
vagy várlak majd, s te mégse érkezel.
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Iskolapéldája lehetne a szonettnek ez a gyönyörű, jambikus lüktetésű, míves  vers.Magával vitt, elmerültem benne, és igen, ott volt az a várt, katarzis érzés, ami a versek többségének a hiányossága.  A rímeid is gyönyörűen csengenek.

Szeretettel gratulálok, Csillám.

hubart képe

Igen, ez az igazi Líra! Ezt így csak nagyon kevesen tudják! Gratulálok szeretettel! 

Csilla képe

Kedves Zsike és Feri! Köszönöm szépen, öröm ilyen jó véleményt hallani, főleg Tőletek!

 

Haász Irén képe

Gyönyörű. Csatlakozom az előttem szólókhoz.

Mysty Kata képe

Gyönyörű, gyönyörködöm...
Tehetség ez, költészet a javából!
Gratulálok szeretettel!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Kedves Irénke és Kata, köszönöm szépen! :)

 

lnpeters képe

Klasszikusan szép!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe