Muszáj!
Beküldte Csilla - 2016, szeptember 9 - 11:31
A délutáni langy esőben
borostyán szőtte házfalak
égig nyújtóznak, nagy, redőtlen
szemükben álmok játszanak.
Egy utcahossznyi csend a részük,
gyűrűző tócsák, sárcsíkok,
a macskaléptű nyár közéjük
ledől és mélán ásítoz.
Platánok árnya, lombja kéne,
helyette vádló, sornyi csonk,
patakzik mindnek, fojt a vére,
hallom a lelkük hogy sikong.
Kivághatnak majd újra s újból,
helytállni mindig, hogyha fáj,
s tanulni lenne jó a múltból,
már nem elég a kell, muszáj!
Hozzászólások
hubart
2016, szeptember 9 - 21:10
Permalink
Nagyn szép, dallamos,
Nagyn szép, dallamos, hangulatos nyárvégi versed nincs híján a mély gondolatoknak! Szeretettel gratulálok!
Csilla
2016, szeptember 10 - 10:22
Permalink
Köszönöm, kedves Feri, hogy
Köszönöm, kedves Feri, hogy elolvastad és szóltál róla! :)
https://rukkola.hu/termek/versek-egi-pasztorok/
Mysty Kata
2016, szeptember 10 - 23:05
Permalink
Kellenek ezek a biztatások,
Kellenek ezek a biztatások, szlogenek..a dallama is nagyon viszi!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Csilla
2016, szeptember 11 - 12:34
Permalink
Köszönöm a figyelmedet, Kata!
Köszönöm a figyelmedet, Kata! :)
https://rukkola.hu/termek/versek-egi-pasztorok/
Bieber Mária
2016, szeptember 12 - 17:21
Permalink
Kedves Csilla, szép,
Kedves Csilla, szép, szomorúan igaz versedhez szívvel gratulálok.
Bieber Mária
(Hespera)
Csilla
2016, szeptember 12 - 19:32
Permalink
Köszönöm szépen!
Köszönöm szépen!
https://rukkola.hu/termek/versek-egi-pasztorok/