Muszáj!

 
 
A délutáni langy esőben
borostyán szőtte házfalak
égig nyújtóznak, nagy, redőtlen
szemükben álmok játszanak.
 
Egy utcahossznyi csend a részük,
gyűrűző tócsák, sárcsíkok,
a macskaléptű nyár közéjük
ledől és mélán ásítoz.
 
Platánok árnya, lombja kéne,
helyette vádló, sornyi csonk,
patakzik mindnek, fojt a vére,
hallom a lelkük hogy sikong.
 
Kivághatnak majd újra s újból,
helytállni mindig, hogyha fáj,
s tanulni lenne jó a múltból,
már nem elég a kell, muszáj!
 
 
 

Hozzászólások

hubart képe

Nagyn szép, dallamos, hangulatos nyárvégi versed nincs híján a mély gondolatoknak! Szeretettel gratulálok! 

Csilla képe

Köszönöm, kedves Feri, hogy elolvastad és szóltál róla! :)

Mysty Kata képe

 Kellenek ezek a biztatások, szlogenek..a dallama is nagyon viszi!

s tanulni lenne jó a múltból,
már nem elég a kell, muszáj!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Köszönöm a figyelmedet, Kata! :)

Bieber Mária képe

Kedves Csilla, szép, szomorúan igaz versedhez szívvel gratulálok.

 

Bieber Mária

(Hespera)

Csilla képe