Nagy-Magyarország

 
Szegény vagyok, látod, 
szegényebb a holtnál,
amikor eszméltem 
te már nem is voltál.
 
Örökségem annyi, 
amennyit meghagytak:
elárult testvére 
lettem a magyarnak.
 
Kellett ez a béke, 
hazám, anyám, enyém?
Tej nélkül szoptattál 
már a legelején.
 
Öledbe úgy bújtam, 
mintha nem is lenne,
közben ránk rakódott 
Európa szennye.
 
Rablók és bitorlók 
színhúsunkba vágtak.
Vérét venni vágyják
a magunkfajtáknak.
 
Erőtlenül fityeg 
nyelvünk, lábunk, karunk.
Óvjál, öreg Isten, 
amíg feltámadunk.
 
A trianoni békediktátum 100. évfordulóján
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Megérintő, méltó vers az Évfordulóra.

Gratulálok, Csillám! :)

Csilla képe

Köszönöm, hogy olvastad, Zsikém!

 

hubart képe

Drága Csilla, életem első nagy csalódása volt, amikor úgy kb. négy-öt évesen megtudtam, hogy mi Romániában élünk. Hiszen Érmihályfalván mindenki magyarul beszélt - kivéve a rendőrt, meg a határőröket, de gyerkként velük nem találkoztam. Kínszenvedés volt számomra az iskolában a románóra, mert semmit sem értettem belőle, és még az sem volt, aki segítsen. Papagáj módjára tanulta meg, akinek bevált az a módszer, de én nem tartoztam közéjük. Úgy nyolcadik osztály után kezdtem kapisgálni valamit, és majd ksőbb több időt, energiát vett el tőlem, hogy leérettségizzek belőle, mint az összes többi tantárgy.  Persze, aki vegyes lakosságú vidéken élt, annak valamivel könnyebb doga volt. Mára már sajnos, itt is sok a betelepült ember. 

Szép versedet már csak a fentiek miatt is mély beleérzéssel olvastam. Gratulálok! 

 

Csilla képe

Kínkeservesen tanultam én is a román nyelvet. Ugyanazt tanultuk, mint a román anyanyelvűek. Elemis koromban Édesapámmal görnyedtünk a román nyelv és a történelemkönyv fölé, amit románul tanultunk és csak és kizárólag Románia "dicső" történelméről szólt. Nemegyszer órákon át fordította magyarra, hogy értsek valamit, de így is akadt bőven, amit nem engedett megtanulni...

Olyan is van, amit addig tanultunk, hogy kívülről fújtuk, én még mindig azóta. Vért izzadtam vele :) Az öreg Mircea és Bajazid szultán párbeszédét, Eminescu III. levelét kötelező volt megtanulni negyedik osztályban!

"La un semn deschisă-i calea şi s-apropie de cort

Un bătrân atât de simplu, după vorbă, după port.
- Tu eşti Mircea?
- Da-mpărate!
- Am venit să mi te-nchini,
De nu, schimb a ta coroană într-o ramură de spini."
 
Persze ennél lényegesen hosszabb, 286 hosszú, nehéz, tömött sor. Kínaiul volt ez nekem akkor. 
 
Köszönöm, hogy olvastál, és elbeszélgettünk :)
 
Ui. Ebből lett aztán a vicc:
 
- Tu eşti Mircea? (Te vagy Mircea?)
- Da-mpărate! (Igen, felség!) helyett:
- Nu! (Nem!)  :D
 
 A III. levél lerövidítve :D 
 
 
hubart képe

No, a Scrisoarea treia (Harmadik levél)  jó részét én is kívülről fújom ma is, úgy belénk verték anno. És mit adott a Jó Isten? Épp azt húztam ki az érettségin. :) A húgom ott izgult értem az iskola folyosóján, és már a körmét rágta, míg benn voltam. Aztán az egyik tanár kilépett a teremből a dolgára, és felismerve a húgomat, megnyugtatta, mondván, hogy a bátyád épp a távolba néz, és azt  szavalja nagy áttéléssel, hogy "Tu esti Mircea". Amire a folyosón nagy derültség támadt, mert mindenki tudta, hogy talán azt az egy verset tanultam meg kívülről az egész tananyagból. :D

Csilla képe

:)

Érettségi tananyag volt? Egészen világosan emlékszem, hogy nekünk negyedik elemiben kellett megtanulni, amikor még csak annyit tudtam románul, hogy igen, nem, és hogy Csilla a nevem. :)))

A román érettségi tételre már nem emlékszem tisztán, de nyolcas lett a szóbeli. Nem verselemzés volt :)

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Méltó verset írtál, megemlékezésül.

Erzsike 

Csilla képe

Köszönöm, Erzsike, hogy elolvastad!

 

Kankalin képe

Kedves Csilla!

Megrázó versed méltó megemlékezés.
 

Szeretettel: Kankalin

Csilla képe

Köszönöm, Kankalin, hogy olvastad!