Napra éj

Messzi korok peremén fut a lélek,
régi mesék köde vonja be már
gondolatom, tovaszálltak az évek,
vénül az óra, lihegve, de jár.
 
Ónos eső kopogása a járdán
elveri, mossa a lépte nyomát,
nincs ki a múltra ma visszamereng, tán
senki se látta, miként ölel át?
 
Loptuk a csókot az éjben, a reggel
oly hamar érte a vágyat, amint
visszalopózva a házamig ért el,
s kelt fel a Nap, keleten ma megint.
 
Így követett a nap éjt ez idő tájt,
titkon a szép szerelem ragyogott,
messzi korok peremén üzenet várt;
Ég veled, éjszaka nem leszek ott!
 

Hozzászólások

lnpeters képe

Gyönyörű, atmoszférateremtő vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)