Nullpont


Hogy mért akartál mindenáron menni,
utólag én azt meg nem mondhatom,
mert nem maradt a vágyott célból semmi,
csak folt a földön, szürke porhalom.

Útközben égett el vagy lángja sem volt?
Hiszen vetett a szíved pár lobot,
s féltőn borult le rád a tiszta mennybolt...
Most már magad hiába vádolod.

Mint tó, amit december fénye rezget,
olyan szemed, ha néha feltekint;
de lásd meg újra: nincsen vég, csak kezdet,
s ha hinni tudsz még, indulj el megint!
 

Hozzászólások

hzsike képe

Sokatmondó, mélyenszántó gondolatok, egy gyönyörű versben. A zárás is elbűvölt.

Szeretettel  gratulálok, Csillám. :)

hubart képe

Bár nagyon személyes líra, le lehet vonni belőle általános üzenetet is, ez adja a gondolati értékét. A forma pedig egyszerűen tökéletes. Szeretettel olvastalak, és gratulálok! :) 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Remek verset hoztál, mint mindig.

Erzsike

Csilla képe

Köszönöm szépen Mindhármótok figyelmét és véleményét!

Boldog új évet! Adjon a Jóisten mindent, amire szükség van!

 

 

lnpeters képe

Szép és mély ez is - mint valamennyi versed.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe