Nyári zsoltár

 
 
Nyugatra néz a néma ég,
milyen nehéz, tömör!
Idő falán a szél marék
hideg mesét söpör,
Korán, de már a végtelen
hazába vinni kénytelen
a nyárcsodát, s a sárga rét
siratja már, siratja még,
ne menj, te szent gyönyör!
 
Bolyong a zúgó estharang,
a csendje mélyre nyúl,
szíved porát, giling-galang,
letörli, s elcsitul.
Kutasd a véges út okát,
a fény ezüst selyembrokát
ruhája bő, de felveszem,
csak itt maradj belül velem
te szent s örökre új!
 
 
 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Gyönyörűszép nyárbúcsúztató...!

Csilla képe

Nagyon örülök a véleményednek, köszönöm, kedves Irén!

Mysty Kata képe

 Eszméletlenül szép..nem találok szavakat.Nagyszerű képsorok..

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Örülök, hogy elolvastad, kedves Kata, köszönöm szépen!