Pünkösd – június 4.

Beküldte Csilla - 2017, június 5 - 01:38
 
 
Tar bozótok tüskeágán
- innen épp a jó szem rálát -
vén utókor büszke-kábán
gombolyítja álmodását.
 
Szél se füttyög, lóg a lába
már a tikkadt némaságnak,
míg a percet óra váltja,
éjszakáim rám találnak.
 
Égő csend az ég malasztja,
bőrömön ma átszivárog,
mintha Isten széthasadna,
s lelke vére folyna rátok.
 
 

Hozzászólások

hubart képe

hubart

2017, június 5 - 13:31

Érdekes, eredeti megfogalmazást nyertek pünkösdi gondolataid, a forma is nagyon szép! Szeretettel gratulálok! 

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2017, június 6 - 22:47

Lelke vére melegségét érzem és boldog vagyok!Köszönöm Csilla!!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2017, június 7 - 11:50

Kedves Csilla!

Gyönyörű megfogamazás,  az ünnep misztériuma megjelent.

Erzsike

Haász Irén képe

Haász Irén

2017, június 8 - 17:04

Sajátos hangulat, stílus, nem láttam, de rájöttem, hogy Te írtad... Nagyon szép!

Csilla képe

Csilla

2017, június 8 - 23:34

A vers kétharmada a június 4-i emlékezés, megemlékezés, az érzéseim, a maradék a pünkösdi gondolat. Köszönöm szépen a figyelmeteket! 

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/