Pap Gábor előadásait hallgatva

Szikár, magas, szakállas
Férfiember,
Fiatalos, érces hang -
Megnyerő;
Tudás,
Bátorság,
Büszke szellemesség,
Meg nyolcvan esztendőnyi
Őserő.

Csak videón adott elő nekem,
Hogy láthattam őt -
Ingyen kegyelem.

Ezer szellemi merészség-csoda;
Bátrabb magyar szó
Nem hangzott
Soha.

Szó-arabeszket száz szókép követ,
Pazar bőségű gondolattömeg
Hullámzik
Kanyarog,
Néha kitér,
Kivillan a humor,
Mint zöld mezőben arany pipitér,
És hömpölyög, mint hatalmas folyam,
Majd ötlet-ágak tömegére bomlik,
Merész kanyarban összeszervesül,
S fő gondolattá
Végleg egyesül.

Amit mond,
Tekintélynek nem köszön;
Fergeteges
Eretnekség-özön...
Annyi új gondolat
Csokorba fonva,
Száz Kossuth-díjnak is sok
Egy szezonra...

Sok éve került könyve a kezembe:
Csodakút...
Asztrálmítoszok,
Állatöv,
Tejút...
Mint gyöngysor csillogott
A Jó,
S a Szép...
Meg is jegyeztem végleg
A Nevét.

Lenyűgözött a könyv.
A műveit azóta keresem.
Csalódást egy sem okozott sosem.

Sok gondolata bennem zakatol
Ma is
Valahol.
Hallom,
Élőben több a vitriol,
Szájára nem tesz lakatot sosem,
Az akadémia
Kap rendesen.

Szikár, magas, szakállas
Férfiember,
Fiatalos, érces hang -
Megnyerő;
Tudás,
Bátorság,
Büszke szellemesség,
Meg nyolcvan esztendőnyi
Őserő.

Száll időn-téren keresztül
A hangja:
A magyar népmesék
Erkölcsi rangja...

Amit tesz, voltaképpen
Misszió,
Nem díjra, titulusra tör,
Nem hivatal-bajuszt pödör,
Nem bábja senkinek;
Megalkuvónak már ő is
Öreg.

Szálegyenes
Tartása,
Mondandója,
Csakazértis
Az Igazságot
Óvja,
Gyöngyöt szór
Szerteszét,
Nem nézi meg, hogy kinek,
Csak vigyék.

Szikár, magas, szakállas
Férfiember,
Fiatalos, érces hang -
Megnyerő;
Tudás,
Bátorság,
Büszke szellemesség,
Meg nyolcvan esztendőnyi
Őserő.

Tombolhat közéleti zivatar,
Igaz tudós Ő
Ember
És Magyar.

Nem szeretem a titulusokat.
Névpótlék mind.
Akinek nincs arca,
Azokat hordja.
Egy most mégis a tollamra tolul:
Az Isten áldja Önt,
Professzor Úr!