Poharak

 
 
Üres pohárba tölt a gondolat
forrásvizet, miközben mondogat
varázsigéket, ősi szent imákat,
magába nézve tudja, nem hibázhat.
 
S a szó, a csendből végre folyni látszik,
kibontja cseppjét egytől mind a százig,
s tovább, amíg a fénybe szőtt hiteknek
formái közt új életek pihegnek.
 
Sok könny után, felvéve terhedet,
építkezésedet megkezdheted;
minden pohár reped, kopottá válik,
előtte érj a forrás hegyfokáig!