Pontok közé a végtelenbe tesznek

Pontok közé a végtelenbe tesznek,
a percek rólad ronggyá foszlanak,
fogadd el most a sűrűjét a csendnek,
a búcsúzásra nem jutnak szavak.
 
A nagy betűk a díjazásra várnak,
az aprajának lelke szétszakad,
itt nem segíthet jóslat vagy varázslat,
ha nem mosolygott rád a pillanat.
 
Azt gondolod, talán ha közbe szólnál,
miért tennéd, fölösleges beszéd,
az egybegyűltek nagy cápák a tónál,
ők tartják itt a hullám mérlegét.
 
Te ráhajolsz, s míg nyelve lóg a sorsnak,
hajódra száll a megvénült jelen,
később az álom búcsút int a múltnak,
s várod, hogy ismét pirkadat legyen.
 
2021. december 2.

Hozzászólások

Csilla képe

András, ez gyönyörű! Szeretettel gratulálok!