Rejtjelek

Látod, a fény ma az ördögöké lett,
újra sötét jön e napra megint,
halkul a vágy, vele halkul az élet,
arca beszürkül, elolvad a smink,
fogvacogásod a szélbe kihallik,
ringat az álmod amint utazol,
elvisz az éjben egészen a hídig,
onnan az út lefelé araszol.
 
Nincs maradásod, e föld kivetett már,
talpad alá parazsat kötözött,
indul az út, hol a végtelened vár,
fátyola leng a sötétje fölött,
fordul az ég, vele fordul a csillag,
nincs mese, szinte vakon követed,
szívedig ér, kicsikét meg is ingat,
ámde te érted a rejtjeleket.
 

Hozzászólások

hubart képe

Remek daktilusok sodornak magukkal ebben a szép versben a mélységek felé, de a végén ott a bizakodás hangja is... Aki érti a rejtjeleket, az belekapaszkodhat a reményt jelentő hitbe! Öröm iyet olvasni! Gratulálok, Imre! 

Baranyi Imre képe

Köszönöm megtisztelő soraidat!

Baranyi Imre

Kankalin képe

Kedves Imre, versed bizonyték arra, hogy a ritmusok mennyire "becsapósak" tudnak lenni.

A lüktetésből azt gondolná az ember, hogy csupa tánc az élet, ám belülre kerülve ennek ellentéte érvényesül. Ettől nyagyszerű a költészet, és te javadra fordítottad.

Köszönöm, hogy olvashattam ezt a versedet! :)

Baranyi Imre képe

Én köszönöm, hogy olvastad, kedves Kankalin.

Baranyi Imre