Szótlanul

Beküldte Csilla - 2017, február 14 - 22:23
 
 
Az arcod nézem szótlanul,
szemedre könnyű pára hull.
Emlékek égi lángja lobban,
mosolyra gyúl a csillagokban.
 
A jóra gondolj, mondanám,
s úgy őrizz kettőnk volt-dalán,
foltot ne hagyj a lelkemen,
mikor kezed elengedem.
 
S a szívre csendet szór a szél,
levetve terhét útra kél.
Bocsáss meg, kérlek, arcom pírban,
hogy elbúcsúzni mégse bírtam.
 
 

Hozzászólások

hubart képe

hubart

2017, február 15 - 11:28

Kedves Csilla, versed szóhasználata, tartalmi megjelenítése figyelemfelkeltő, formailag is kitűnő! Négyes és ötödfeles jambikus soraidat nem soronként váltogatod, hanem párosával, hiszen a páros rímek is így kívánják. Tudásod, szorgalmad előtt újra és újra megemelem a kalapomat! :) 

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2017, február 15 - 14:27

Égbe emelsz!!!!Zseniális!!Viszem..Ölellek!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

lnpeters képe

lnpeters

2017, február 15 - 17:20

Remek vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Csilla képe

Csilla

2017, február 15 - 18:48

Köszönöm szépen! Kata, nagyon tetszik a kép, amit választottál hozzá! 

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

vati képe

vati

2017, február 15 - 19:39

És én mit tehetnék még hozzá? Mintha hullámokon gyalogolnék...

Varga Tibor

Csilla képe

Csilla

2017, február 16 - 12:17

Köszönöm, hogy elolvastad és szóltál róla, kedves Tibor.

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/