Szabad a vers

 
Nem vágyom én a nagy sikerre,
hol egymást bókkal hátba verve
unalmas emberek
kérődzik fel a borjúsültet,
s ahol egymás ölébe ültet
boldog boldogtalant.
 
Csillog-villog a senkiházi,
beszél, de annak súlya kvázi
nullával határos.
Nekem a vers valódi élet,
dicsvágy, mismásos semmiségek
nem izgatják agyam.
 
A szívem is csak újra s újra
pendül a tiszta égi húrra,
aranyló fénykörök
repülnek bennem szerte-széjjel,
csodákat látok minden éjjel,
s nappal álmodom.
 
 
 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Hát ez az...! Ez a stílus, kifejezésmód, ami megfog engem...!

Gratulálok, Csilla!

Csilla képe

Köszönöm, Irénke! Tudom, hogy mire gondolsz.

 

Mysty Kata képe

Bravó! Bravó! Bravó!! De szeretem...stílusodat, mondandódat, a TÁLALÓDAT!!(a rím kedvéért!)

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Köszönöm kitartó figyelmedet, Kata!

 

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Ez a vers is nagyon jó.

Erzsike

Csilla képe

Örömmel hallom. :-)

 

 

titus56 képe

Csak ülök, és melegetem a kalapom. 

titus56 képe

:D természetesen "emelgetem" akart lenni.

Csilla képe

Azt hittem, hogy melengeted. :P

 

hubart képe

 :) Jó formabontó vers, és a tartalom is megérintő! Köszönöm az élményt! :) 

Csilla képe

Ez azon ritka verseim egyike, amiben nem eszközöltem semmilyen javítást utólag, egyetlen egy szót leszámítva.:) Én köszönöm állandó figyelmedet, kedves Feri!

 

Bieber Mária képe

Remek a vers, szabad szabadon dicsérnem, ugye? Tetszik nagyon!

 

Bieber Mária

(Hespera)

Csilla képe

:) Szabad, a jóízlés határain belül! :) Köszönöm, Hespera, hogy meglátogattál és írtál!