Szelíd, ezüst folyón

Beküldte Csilla - 2016, december 22 - 23:32
 
 
Karácsony érkezik, s az esti fények
szelíd, ezüst folyókon elkísérnek
a templomig, amit magamban építek,
ütött-kopott falán megingó tévhitek.
 
Pereg, lehull, a fal fedetlen áll ma,
s ha rávetül e torz világnak árnya,
fehérre festem át, a csend is pont ilyen,
mikor fülön ragad, emel, s hagyom: vigyen.
 
Nem kell a pompa, lárma; cifra máz csak!
Az éltető remény, s a tiszta lázak
varázsát szomjazom, – tudván, hitem biceg –,
s ha jut nekem, Uram, jusson mindenkinek.
 
Hiszen megint, szavam csavarva, kérek...
Eléd borul e kín-kaparta lélek
köszönni mindent, én Veled kiegyezem.
Szelíd, ezüst folyón a Béke jött velem.
 
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2016, december 23 - 08:37

Elmerültem benne...Míves, gyönyörű. 

Ölellek, Csillám. :)

 

Jégmadár

2016, december 23 - 09:10

Ó, bárcsak más is úgy gondolná, ha neki jut, jusson mindenkinek. A legnagyobb bűnnek az önzést tartom. Gyönyörű soraidat köszönöm.

hubart képe

hubart

2016, december 23 - 18:28

Nagyszerű gondolatok egy remekül megírt csodálatos versben!  Gratullok, kedves Csilla! 

Csilla képe

Csilla

2016, december 28 - 14:07

Köszönöm mindhármótoknak, hogy elolvastátok és írtatok hozzá. Igen, az önzés, az Én előtérbe helyezése a Mi helyett tényleg megnehezíti az életet. :) 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/