Szomorúvá őszül az Ég

Szomorúvá őszül az Ég,
Hull a falevél,
Széllel bélelt köpönyegben
Bánat mendegél.

Harmatkönnyes hajnalokon
Komorak a fák,
Elhomályosult Nyarakat
Gyászol a világ.

Elmúlásról, boldogságról
Mereng most a nép,
Akad, aki előrejut,
Más meg visszalép.

Mint hullámvasút tetején
A lejtő felé,
Úgy nézünk a közeledő
Újabb tél elé.

Fejlődésről beszél minden
Akadémikus,
Pedig hát a világ sora,
Sajnos - ciklikus...

Ősszel érő szkeptikus had
Végzetről regél;
Szomorúvá őszül az Ég,
Hull a falevél.

Hozzászólások

hubart képe

Nagyon szép természeti vers társadalmi kicsengéssel. 

lnpeters képe

Köszönöm, Feri!

Pete László Miklós (L. N. Peters)