Talán egy angyal

Az arca ott maradt a régi nyárban,
varázsa lágyan átrepült az égen,
a fátyla elsodort a délutánban,
nem állt meg énnekem, hiába kértem.
 
Talán egy angyal énekelt felettem,
a hangja bűvölőn emelt magasba,
kicsalta tőlem éledő szerelmem,
s utána itt hagyott megint magamra.
 
Hiába álltam ott soká, az este
hamar leszállt, takarta bánatom,
de szívem égve-fájva őt kereste,
 
miközben elrepült az alkalom,
szemembe újra visszaég a teste,
ki volt, azóta is találgatom.
 

Hozzászólások

hubart képe

Gyönyörű szonett, csodás lírai gyöngyszem! Gratulálok! 

Baranyi Imre képe

Köszönöm, megtisztelsz!

Baranyi Imre

Csilla képe

Én is csak azt tudom mondani, hogy gyönyörű. Jó volt olvasni.