Tengerek felől

 
 
Lepkeszárnyait kibontogatja,
lassú rebbenéssel száll le ránk az est,
minden álmot égő, bús lilára fest.
 
Tengerek felől seregnyi cseppben
érkező zajokba fúl a gyönge hit,
s elmorzsolja még utolsó könnyeit.
 
Lelkiismeret szavára népünk
porba néz remegve, mint a tört rabok,
halk imánk az éjnek torkán fölsajog.
 
 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Csodás vers, szép lejtéssel, tartalommal.

Erzsike

Csilla képe

Köszönöm a figyelmedet és a véleményedet, kedves Erzsike! :)

 

Haász Irén képe

Szép. Gondolkodni kell rajta.

Csilla képe

Akkor nem lett túl jó...:) Köszönöm, Irénke!

 

Haász Irén képe

Ó, dehogynem!!!!!