Tengerentúl
Beküldte Csilla - 2019, július 24 - 13:53
Az éjszakát most hagyd el, hadd apadjon,
a házfalak mind tőle védenek.
Testünk az ágyon, mint a sziklaparton
egymásba csúszott kőzetrétegek.
Tévénk a szélbúgással összepaktál,
hangyás a képe, nincsen semmi jel.
Bennünk, köröttünk végtelenség-fraktál,
s csak Isten az, ki minket megfigyel.
Elborzad néha, sír is, mégse retten,
hogy új batyukkal nyomja vállam, vállad,
de forr a lelkünk, napnál fényesebben.
Maradj, hozom már friss matéteádat.*
S míg szürcsölünk az édenkerti kegyben,
az óceán az ablakon beárad.
* a matéfa leveleiből és száracskáiból készült főzet
Hozzászólások
Haász Irén
2019, július 24 - 17:15
Permalink
Szép. Ízlett? Nekem nem
Szép. Ízlett? Nekem nem kedvencem a matétea.
Csilla
2019, július 24 - 17:29
Permalink
Igen, de a kokateát jobban
Igen, de a kokateát jobban szerettük :) Köszönöm, hogy olvastad.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2019, július 25 - 16:36
Permalink
A mondanivaló elgondolkoztató
A mondanivaló elgondolkoztató, a formai fgyelmet pedig tanítani lehetne. :)
Csilla
2019, július 25 - 17:09
Permalink
Az elgondolkoztató félek azt
Az "elgondolkoztató" félek azt jelenti, hogy nem értetted :-) Köszönöm a véleményedet!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
lnpeters
2019, július 30 - 15:28
Permalink
Ez egy nagyon erős vers!
Ez egy nagyon erős vers! Méltó a szonett hagyományaihoz!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Csilla
2019, július 30 - 18:42
Permalink
Örülök kedves véleményednek,
Örülök kedves véleményednek, köszönöm! : )
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/