Jelenlegi hely

Utólag

Beküldte Sztancsik Éva - 2019, március 13 - 19:47

Mi lesz majd utánam? Mi lesz, ha nem leszek?

Fog még érni szőlő? Zsongnak fürtjén legyek?

Kéz, amely szüretel, mondd, marad-e elég?

(Hisz enyém föld-falta, csúf kukac-eleség.)

Milyen lesz a liget? Nőnek tovább erdők?

(Remélem síromnál szarvashiba "felbőg".)

Nyár torkán lecsúszik akkor is a hőség?

És ríttok ugyanúgy, hogy mikor jön bőség?

A barack - fenn a fán - hamvas lesz azután?

(Miközben senki sem hív már így: anyukám.)

Valamint a folyók; folynak szakadatlan?

Kiapadhatnának, amikor meghaltam.

És a Nap az égről... gondolom, túlgurul...

Mért sütne ott nektek? Lelököm huncutul.

Ha semmivé váltam, ha lelkem csavarog,

hogyan találnak rám az újabb tavaszok?

(De utólag ugye... hallhatom szavatok?)

/módosított változat/

Hozzászólások

Haász Irén

2019, március 14 - 15:58

Permalink

Sírós-nevetős versed

Sírós-nevetős versed szeretettel olvastam. Csak az író emberben merül fel, mi lesz a mindenséggel, ha én meghalok? Nem hiszem. És tudjuk azt is, hogy a föld forog tovább. Annak ellenére, hogy néha tényleg képtelenség, hogy lehet, hogy mintha mi sem történt volna...?

A csudába.