Valahol

Ereszről lecsurgó nyárfa-ízű cseppek
tenyerembe gyűlnek, egy madárka cserreg
valahol az őszben, árva kikötőben,
míg tollait tépi a fagyos szél bőszen.
 
Messze ring egy bárka, kopott testén játszva
hullámzik az élet, mintha kicsit fázna.
Mintha kicsit égne, pírja arcom festi,
aranyfényű Napnak lángja nem ereszti.
 
Valahol a lélek szabad suhanásán
farkasbőrben vacog egy megrémült bárány;
szomjat oltó cseppek tenyerembe gyűlnek,
kavarognak benne meséi a bűnnek.
 
Röppenő gondolat: korgó gyomrú állat,
hullámok sűrűje madártollat áztat.
Messze ring egy bárka, vérvörös násztánca
szél hátán felkúszik árva nyárfaágra.

Hozzászólások

Mysty Kata képe

   Lelkemet érinted meg stílusképeiddel, igazi csemegék számomra is a verseid!Gratulálok szeretettel!kata 

Valahol a lélek szabad suhanásán
farkasbőrben vacog egy megrémült bárány;

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Nagyon örülök, köszönöm szépen értő/érző gondolataidat, kedves Kata!

Az külön kedves számomra, hogy csemegének nevezted a 'verseimet':) Remélem, hogy nem nagyon édes:-)

Szeretettel,

Csilla

Sztancsik Éva képe

Nagyon szép, megérintő. Örömmel olvastam. Üdv. Éva

Schvalm Rózsa képe

Kedves Csilla!

Versed gyönyörű, élmény olvasni.

Szeretettel gratulálok! Rózsa

Szépséges.

Press  Kyra

Csilla képe

Nagyon örülök, köszönöm szépen, hogy olvastátok!

:) Csilla